• Cím: 2074 Perbál, Fő u. 41.
  • Telefonszám: +36 70 626 3935 és +36 70 600 3935
  • Email cím: info@ferenczkovacs.hu
A horganyzás rövid története

Az első (hivatalosan elismert) lépést Melouin francia vegyész tette meg, aki 1742-ben a franciaországi Királyi Akadémián mutatta be, hogyan védhető meg az acél egy olvasztott cinkes fürdőben való elmerítéssel. 1836-ban Sorel, egy másik francia vegyész megszerezte a szabadalmat arra a cinkkel védett acélra, amelyet előzőleg egy 9%-ban kénsavat tartalmazó szerben tisztítottak meg. Ezt a módszert akkor galvánfestésnek (galvanic paint) nevezték.

Egy 1992-ben (az American Galvanizers Association támogatásával) megjelent cikkben Charlotte Evans bemutatja a tűzihorganyzásnak egy lehetséges történetét. Kezdeti kutatásai során Katherine B. Shippen Fényes projektek (The Bright Design) című könyvében rábukkant arra az információra, miszerint Luigi Galvani fizikus – aki a bioelektromosságot fedezte fel és aki az izmok összehúzódásának jelenségét (egy bioáramnak köszönhetően) galvanizmusnak nevezte el – az a személy, aki a tűzihorganyzás folyamatát megalkotta (galvanizálás).

A cink történetével kapcsolatosan érdekes információk lelhetők fel továbbá C. H. Mathewson könyvében is, a CINK – A Fémek, Ötvözetek és egyéb Összetevők Tudománya és Technológiája című fejezetben, amelyet H. D. Carus írt (1960). A szerző leírja, hogy az addig ismert legrégibb cinkdarab egy kis szobrocska, amely egy bálványt testesít meg és amelyre Erdély térségében, az egykori Dordosch település területén bukkantak rá: az őskori Daciából származott. Az i.sz. 500-ban tönkretett Cameros település helyén két olyan régi karkötőt találtak, amelyek szintén cinkből voltak. Az i.e. 79. évében elpusztított régi Pompeiben egy részben cinkkel bevont kúthomlok maradványait találták meg.

Kínában a cinket már az i.e. VII. században is használták érmék és tükrök gyártásában, míg Indiában a cinket már 1000 vagy akár 2000 évvel i.e. is ismerték, írja Carus. Úgy tűnik, hogy 1730-ban a cink feldolgozásának tudománya Angliába is eljutott, ahol 1740-ben a bristoli William Champion volt az első angol, aki elkezdte gyártani és használni ezt a fémet.

Az Egyesült Államokban cinket először Washington D.C. Arsenaljában gyártottak 1835-ben, erre a célra hozott belga szakmunkások segítségével.

Charlotte Evans szerző megerősíti, hogy az első aki felfedezte és tudományos formában bemutatta a horganyzás folyamatát (galvanizálás) P. J. Malouin volt (és nem Luigi Galvani). Ő 1742. augusztus 22-én a Királyi Tudományos Akadémián mutatta be azt a 20 oldalas anyagot, amelyben a kísérleteiről írt, hozzátéve: úgy gondolom, hogy ez a kutatás hasznossá válik majd és új tudást nyújt a cinkkel és az ónnal kapcsolatban.

1837-ben Sorel, egy civil mérnök megszerezte a szabadalmat a merüléses cinkkel védett acélra. Módszerét galvanizálásak (galvanizing) nevezte el. Jegyzeteiben arról írt, hogy szem előtt tartotta Galvani és Volta azon felfedezéseit, miszerint az áram a különböző fémek érintkezése következtében jön létre, valamint azt a megfigyelést is, hogy a fémek oxidáció révén őrződnek meg. Sorelnek annak idején valószínűleg más ismeretei is voltak a Galvani által játszott szerepről, ezért 1830-ban horganyzási műhelyében annak nevét használta. Ma tudjuk, hogy Galvani mindig is az élethez (az elő organizmusokhoz) kötötte az elektromosságot, mégis a neve téves módon az elemek feltalálásához kötött. Az elemet Volta találta fel.

A Sorel által ajánlott módszer – az acélnak egy réteg cinkkel való bevonása – szerint az acélt savas fürdőben kell megtisztítani, majd a darabokat olvasztott cinkes fürdőbe kell betenni. Lenn olvasható egy részlet abból a leírásból, amit Sorel készített. Később Sorel a szabadalmát további 23 alkalommal fejlesztette tovább módosításokkal.

Tehát az eredetekor galvanizálásnak nevezett módszer tulajdonképpen az acélnak olvasztott cinkes fürdőbe való merítését jelentette. Az, hogy később ez a módszer a hot-dip galvazing vagy elektrokémiai horganyzás elnevezéseket viselte, majd egyéb védő és horganyzó módszerekkel együtt a galvanizálás nevet kapta – a technológiák fejlődése, a nyelv és a divat miatt történt. Az Egyesült Államokban W. T. Flanders Galvanizing and Tinning című könyvében a következő megnevezetéseket ajánlotta: Hot-dipping, Electro-Zincing, Vapor Zincing, Spray Zincing.

1850-ben Anglia már 10.000 tonna cinket használt fel az acél védésére. 1900-ban jelentek meg az egyenletes fedőréteg létrehozására szakosodott gépek, 1911-be a cinkfürdőhöz pedig aluminíumot is hozzáadtak a védőréteg teljesítményének javításáért.

1883-ban adták át használatra a Brooklyn hidat. Ez volt az első horganyzásos kábeles felfüggesztett híd. A kábelek összesen 14568 mérföldet tesznek ki. 1965-ben pedig a Rolls Royce első ízben használt fel horganyzásos struktúrákat a termékeinél.

vezerkovacs

.

View admin Posts